A hónap témája (2017.szeptember): Bírósági történelem és nagy elődeink

A bíróság történeti emlékek megőrzése és a hagyományápolás jegyében az Országos Bírósági Hivatal elnöke 2017. szeptember 11-én ünnepélyesen megnyitotta az első alkalommal megszervezett Bíróságtörténeti Hetet és a hozzá kapcsolódó bíróságtörténeti kiállítást, amelynek a Magyar Igazságügyi Akadémia adott otthont.
Az OBH elnöke megnyitójában hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés célja a tudományos munka és az ismeretterjesztés felkarolása, melynek jegyében a Hivatal igyekszik szorosabbra fűzni a kapcsolatot a tudományos élettel, hiszen a jogalkalmazás számára lényeges, hogy a bírák kellő tudással felvértezve tudják megoldani ügyeiket.

Tolna megye jogász múltja a Szent István alapította vármegyék időszakára nyúlik vissza, amikor is 1009-ben már feltűnik Tolna, amelynek székhelye a névadó, fontos vámhely: Tolnavár. Itt székelt a bírói ügyekben is illetékes várispán.
Az első jelentősebb megyénkben élő jogász Salamon fia Simon volt, aki nemcsak Simontornya névadója, hanem Hőgyész benépesítő birtokosa is, aki 1277-ben a királyi országbíró helyetteseként szerepel.
Megyénkhez fűződik a magyar középkor legjelentősebb jogi teljesítménye is, miután a megalapozott hagyomány szerint Werbőczi István Dombóvár és Döbrököz közötti birtokának bozótos dombjain-lankáin idézte fel az egyes törvényeket és alkotta meg a nevezetes Hármaskönyvet.
Manapság, amikor oly sok szó esik az uniós jogharmonizációról, némi büszkeséggel gondolhatunk arra, hogy Decs szülötte, a jeles humanista, Baranyai Decsi János azt a maga idején már 1595-ben elvégezte, amikor kiadta A magyar és birodalmi jogszabályok gyűjteményét és ezzel nagyban segítette politikai és kereskedelmi kapcsolataink fejlődését.
A későbbi időszakokban is számos hasonló kodifikátort találunk megyénk szülöttei között. talán legkiemelkedőbb közöttük Paks szülötte, Márkus Dezső, aki a Magyar Törvénytár millenniumi emlékkiadását szerkesztette, magyarázatokkal, utalásokkal látta el. Emellett számos döntvénytár és a Magyar Jogi Lexikon hat, valamint a Magyar magánjog négy kötete fűződik nevéhez,de a magyar közjog és a választójog szakmunkáit is ő írta meg.
A legérdekesebb jogi-jogászi vonatkozásokat más oldalról a XIX.század tartogatja számunkra. A reformkor elején itt végzi jogi gyakorlatát és kezdi írói pályáját Vörösmarty Mihály.
Innen indul útjára Bezeredj István, akit az örök igazsággal kapcsoltak össze kortársai. mert a valódi polgári jogi egyenlőség ügyéért harcolt, elsőként lépett fel a halálbüntetés eltörléséért és megalapította Szedres községet.
Említést érdemel Perczel Béla neve, aki az 1849-es forradalmi alispánunk, 1875-1878 között igazságügy-miniszter, majd 1884-1888 között kúriai elnök volt.
Pesthy Pál Uzdborjád szülötte és 1924-1929 között lett igazságügy-miniszter, de előtte Szekszárdon törvényszéki elnök volt.
Boda Vilmos királyi járásbíró 22 évig volt Szekszárd és környéke országgyűlési képviselője, az első és mindmáig leghosszabb életű helyi újság a Tolna megyei Közlöny alapító főszerkesztője, későbbi tulajdonosa. Egyik beosztottja volt Babits Mihály, a költő atyja, aki 1882-1884-ben hazánk történetének legnagyobb lincselését, a 16 halottal járó dombóvári vérengzést vizsgálja ki, majd helyezi vezető bíróként nyugvópontra. Hatására fia, Babits Mihály, még jogészként kezdi első egyetemi évét.
A régi nagy elődök felemlítését követően fontos hangsúlyoznunk, hogy a bírósági szervezetnek kötelessége és egyben felelőssége is, hogy foglalkozzon saját történetével, mert ez az indentitás lényege. Szükséges, hogy egy szervezetnek legyenek tradíciói, szimbolikus eljárásai és nagy elődei, akikre fel lehet nézni és akiknek életútja, munkássága az utánuk következő bírák számára példaértékű.