Letartóztatás fenntartása életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt indult büntetőügyben

Az első fokon eljáró Szekszárdi Törvényszék a 2020. május hó 11. napján - tárgyalás előkészítése során - hozott végzésével az ügydöntő határozatának kihirdetéséig fenntartotta annak a huszonkét éves váraljai férfinek a letartóztatását, aki az édesapja ellen vélt korábbi bántalmazásban való közreműködés okán ittas állapotban ököllel olyan súlyosan bántalmazta az ötvenöt éves izményi sértettet, hogy utóbbi többek között többszörös arccsont-, állcsont- és koponyatörést, illetve agyzúzódást szenvedett, amelyek következtében közvetlen életveszélyes állapotba került.
A Tolna Megyei Főügyészség a terhelt ellen életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vádat. Emellett a főügyészség segítségnyújtás elmulasztásának vétségével vádolja a vádlott szüleit, akik a fiúk által súlyosan bántalmazott, eszméletét vesztett sértetthez a tőlük elvárható módon nem hívtak orvosi segítséget, hosszabb-rövidebb időre magára hagyták az udvarban, később pedig kivitték az utcára és a kerítésnek nekitámasztva sorsára hagyták. A sértett életét a szakszerű orvosi ellátás utóbb megmentette, de a bántalmazás nála súlyos egészségromlást, illetve nagy valószínűséggel maradandó fogyatékosságot okozott.

A törvényszék határozatában kifejtette, hogy a terhelt vonatkozásában számolni kell a bűnismétlés kockázatával, amely feltevést arra alapozta, hogy a vádlott büntetett előéletű, korábban többször is elítélték személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt, legutóbb végrehajtandó szabadságvesztésre. Utóbbi büntetéséből a vádlott 2018 októberében szabadult, erre figyelemmel a vád tárgyává tett cselekmény szempontjából különös visszaesőnek tekintendő.

A törvényszék az ügyész által indítványozott, a bizonyítás eredményességének veszélyeztetésében megnyilvánuló speciális letartóztatási okot szintén megállapíthatónak találta, figyelemmel arra, hogy a cselekmény erőszakos jellege, továbbá a sértett, illetve a tanúk ismertségi viszonya az eljárásban résztvevők megfélemlítésének, jogellenes befolyásolásának kockázatát vetik fel.

A törvényszék a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a legszigorúbb szabadságkorlátozással járó kényszerintézkedés alkalmazása a vádlott tekintetében továbbra is indokolt és elkerülhetetlen, az eljárás céljai enyhébb korlátozással járó kényszerintézkedéssel változatlanul nem biztosíthatók.

A bíróság végzése nem jogerős, ellene az ügyészség, a vádlott és a védő fellebbezést nyújthat be, ugyanakkor a jogorvoslati nyilatkozattól függetlenül a határozat előzetesen végrehajtható.