Börtönbüntetés a „holland bérbeadónak”

A másodfokon eljáró Szekszárdi Törvényszék a 2020. július hó 8. napján tartott nyilvános ülésén – helybenhagyva a Tamási Járásbíróság elsőfokú ítéletét - 10 hónap börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte jogerősen azt a negyvenes évei elején járó ozorai férfit, aki jogtalan haszonszerzés céljával 720.000,- forint kárt okozott egy Hollandiában albérletet kereső magyar házaspárnak azzal, hogy egy olyan lakást kívánt bérbe adni részükre, amelynek tulajdonával nem rendelkezett, illetve amely a megadott címen nem volt fellelhető.

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a vádlott és a sértett hölgy 2018. március elején a facebook internetes portálon ismerkedett meg egymással. A sértett és férje ebben az időben munkavállalás céljából Hollandiában kerestek albérletet, ezért a sértett hölgy egy posztot tett közzé a „Hágai Magyarok” elnevezésű facebook csoportban, hogy albérletet keres. Miután a vádlott a posztot látta a facebookon, privát üzenetben üzenetet írt a sértettnek azzal, hogy ő Hágában két lakással rendelkezik és az egyiket részükre albérletbe adná.
A vádlott a sértettel folytatott levelezés során megadta a bérbeadásra kínált ingatlan címét és fényképeket is küldött a lakásról, majd az egyeztetés eredményeként a sértett házaspár és a vádlott 2018. március 7. napján találkoztak Simontornyán, végül bérleti szerződést kötöttek. A szerződés szerint a bérbeadó bérbe adja, a bérlő pedig 2018. május 1. napjától határozatlan időtartamra bérbe veszi a bérbeadó tulajdonát képező, 23. Violenweg szám alatt található, 65 négyzetméter alapterületű lakást. A szerződő felek a bérleti díj összegét havonta 1.200 Euróban állapították meg. Ugyanezen a napon a sértett 360.000,- forintot átadott a vádlott részére bérleti díj céljából, amelyről átvételi elismervény született.
Ezt követően röviddel a sértettek jelezték a vádlott részére, hogy számukra sürgős lenne a költözés, majd a vádlott ekkor közölte, hogy adjanak át részére még egyhavi bérleti díj összegét és abban az estben átadja a lakás kulcsait. Ezt követően 2018. március közepén a sértetti házaspár találkozott a vádlottal Budapesten és ekkor további egyhavi bérleti díj összegét, azaz 360.000,- forintot adtak át a részére, amelyről átvételi elismervényt készítettek. A vádlott ekkor átadta a sértetteknek az általa ígért hágai lakás kulcsait.
A sértettek ezt követően a lakás kulcsát futárszolgálattal elküldték a sértett nő Hágában élő húgának, majd a sértettek ott lakó rokonai a kulccsal elmentek megkeresni Hágában a vádlott által megadott címen lévő lakást, azonban azt nem találták meg, mert Hágában a Violenweg utcában az utolsó épületen lévő házszám a 13. szám volt, ahol az Indonéz Nagykövetséget találták. A sértettek ezt követően felhívták telefonon a vádlottat, aki a telefonban állította, hogy a sértettek rokonai biztosan rossz helyre mentek, mert ő jó címet adott meg. Ezt követően a sértettek több esetben telefonon megkeresték a vádlottat, illetve messenger üzenetben is felszólították, hogy adja vissza részükre az átadott 720.000,- forint bérleti díjat, azonban az azt nem fizette vissza a részükre.
A vádlott a két sértettnek valótlanul állította, hogy rendelkezik a Hága, Violenweg 23. szám alatt található bérbe adható lakással, a vádlottnak nem állt szándékában a sértettek részére ingatlant bérbe adni. E magatartásával a sértettek részére 720.000,- forint kárt okozott, amely az eljárás során nem térült meg.

Az elsőfokú bíróság a bűnösségét tagadó vádlottal szemben folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt a fent hivatkozott büntetést szabta ki, továbbá elrendelte a vele szemben korábban két évre felfüggesztett 5 hónap fogház fokozatú szabadságvesztés végrehajtását is, míg a sértettek polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott nyújtott be fellebbezést felmentés végett.

A törvényszék a másodfokú eljárás során megállapította, hogy a járásbíróság a vádlott büntetőjogi felelősségére a szükséges és elégséges mértékben bizonyítékok megfelelő értékelésével okszerűen és megalapozottan következtetett, a vádlott büntetőjogi felelősséget elhárítani igyekvő védekezésének elvetésére szintén helytálló indokok alapján került sor.
A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásának körülményeit maradéktalanul feltárta és mérlegelte, az általa kiszabott, a törvényi középmértéktől elmaradó büntetést törvényesnek, méltányosnak, egyben célravezetőnek találta, annak enyhítésére így nem látott módot.