Négy év hat hónap börtön gyermekpornográfiáért

A Szekszárdi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. november hó 3. napján tartott nyilvános ülésen – helybenhagyva a Paksi Járásbíróság elsőfokú ítéletét – halmazati büntetésül 4 év 6 hónap börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azt a harmincas évei elején járó férfit, aki 18 éven aluli lányoktól - olykor fenyegetés hatására - pornográf felvételeket szerzett meg, azokat tárolta, néhány esetben pedig a birtokába jutott felvételeket nyilvánossá és hozzáférhetővé tette. A vádlott a kiszabott szabadságvesztés 2/3-ad részének kitöltését követő nap bocsátható legkorábban feltételesen szabadságra, amelynek tartamára - a kedvezmény elrendelése esetén - a bíróság elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét.

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a vádlott 2010 novemberében regisztrált a facebook közösségi oldalon, különböző profilok alatt, amelyek adatlapján a saját koránál fiatalabb fiúnak adta ki magát. A vádlott a 2017. és 2018. év elején a közösségi oldalon ismerősnek jelölt be jellemzően 12 - 14 éves lányokat, akikkel miután a vádlottat ismerősként visszajelölték, a facebook messenger felületén levelezni kezdett. A vádlott a beszélgetések alapján tisztában volt a lányok életkorával, akik mindannyian 18 év alatti, kiskorúak voltak. A vádlott a kiskorú lányok bizalmába férkőzött, majd először arc, később teljes alakos fényképet kért, amelyeket a lányok messenger, illetve viber felületen küldtek el neki. A cselekmények elkövetésekor többnyire ittas állapotban lévő vádlott további felvételeket is kért a lányoktól, felhívta arra is őket, hogy vegyék le a ruhájukat és közeli felvételeket készítsenek a nemi szervükről.

A vádlott más neve, fényképe és profilja mögé bújva a 18 év alatti passzív alanyoktól olyan a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal ábrázoló és célzatosan a nemi vágy felkeltésére alkalmas felvételeket szerzett meg és tartott a telefonján, illetőleg a tulajdonát képező laptopon, amelyek pornográf felvételnek minősülnek. A vádlott így 2017. és 2018. évben több 18 év alatti lánytól szerzett meg ily módon pornográf felvételeket, illetőleg azzal fenyegette meg őket, hogy amennyiben nem küldenek részére az ő iránymutatásának megfelelő elkészített további felvételeket, akkor a korábban birtokába jutott fotókat a közösségi oldalára, illetőleg ismerősi körének elküldi, mások számára nyilvánossá és hozzáférhetővé teszi. Utóbbira három esetben sor is került.

A járásbíróság az előkészítő ülésen a cselekményét a váddal egyezően beismerő, a tárgyalás jogáról lemondó vádlottat két rendbeli gyermekpornográfia bűntettében mondta ki bűnösnek. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő terjesztett elő fellebbezést a büntetés enyhítése végett, míg az ügyészség tudomásul vette a határozatot.

A törvényszék az ítélet megalapozottságát, a bűnösség kérdését és a cselekmény jogi minősítését nem érintő, kizárólag a kiszabott szankció felülbírálatára korlátozódó másodfokú eljárás során arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás során maradéktalanul feltárta az enyhítő és súlyosító körülményeket, azokat döntően megfelelő súllyal is értékelte, így a szabadságvesztés büntetési nem alkalmazása megfelelt a jogszabályoknak, valamint az ítélkezési gyakorlatnak.

A bíróság előbbiek körében nyomatékkal vette figyelembe a vádlott beismerését, megbánó és együttműködő magatartását, a kórosság mértékét el nem érő enyhe fokú személyiségzavarát, alacsony iskolázottságát, míg a súlyosító körülmények között értékelte a sértettek nagyobb számát és életkorukból adódó befolyásolhatóságát, megfélemlíthetőségét, a részbeni ittas állapotban való elkövetést, a vádlott büntetett előéletét, illetve különösképpen az elkövetés gátlástalan, többször fenyegetéssel is kísért módját, a közzétételnek a kiskorúakat családi, iskolai és tágabb környezetükben való megbélyegző eredményét.

A járásbíróság mindezek eredményeként – a törvényszék által ténybeli és jogi szempontból is egyetértve - a kettőtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmények esetében a cselekmény tárgyi súlyára, a bűnösség fokára, illetve a számba vett súlyosító és enyhítő körülményekre is tekintettel a középmértéket el nem érő végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását ítélte meg célravezető és hatékony szankciónak mind az egyéni, mind az általános bűnmegelőzés érvényre juttatása érdekében.

A törvényszék végezetül kiemeli azt is, hogy ügyészi fellebbezés hiányában, a másodfokú eljárásban ekként érvényesülő korlátozott revízióra (súlyosítási tilalomra) tekintettel súlyosabb büntetés kiszabására, így további büntetési nem alkalmazására, avagy a kiszabott szankció mértékének növelésére nem volt jogszabályi lehetősége a törvényszéknek, míg az enyhítést célzó védelmi jogorvoslat az eljárás tárgyát képező, a társadalmi morállal és erkölcsi elvárásokkal nyíltan szembehelyezkedő bűncselekmény vonatkozásában a fentiekre tekintettel nem érhetett el célt.