Halálosan megsebezte a bika, elítélték a munkáltatót

A Szekszárdi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. november hó 11. napján megtartott nyilvános tárgyaláson - helybenhagyva a Tamási Járásbíróság érdemét és indokait tekintve helytálló és törvényes elsőfokú ítéletét – végrehajtásában 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztett, 1 év 8 hónap fogház fokozatú szabadságvesztésre ítélte azt a tolnanémedi állattenyésztő cégvezetőt, akinek a nő alkalmazottja egy megvadult bika támadása során életét vesztette.

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a vádlott egy tejhasznú szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó mezőgazdasági vállalkozás tulajdonosa és ügyvezetője. A kft. a sértett nőt állatgondozó munkakörben alkalmazta 2015. október óta. A kft. telephelyén a tehenek karámokban vannak elhelyezve, egy-egy karámban körülbelül ötven állat van. A cég természetes megtermékenyítéssel dolgozik, ami azt jeleni, hogy minden karámban van egy-egy bika is, amely megtermékenyíti a teheneket.
2017. február 18. napját megelőzően a tehenek összekeveredtek, ezért 2017. február 18. napján a vádlott utasítást adott a pihenőtérben elhelyezett tehenek szétválogatására termelői csoportok szerint. A sértett még aznap unokatestvérével neki is látott a kiadott feladat elvégzéséhez. A sértett unokatestvére a pihenőtér zárható kapujában állt és az állatok kanyarodását ellenőrizte a feltorlódás elkerülése érdekében. Ez idő alatt a sértett a fejős tehenek kihajtásához hátrament a pihenőtérbe, ahol a munkavégzés közben egy megvadult tenyészbika rátámadt. A 700 kg tömegű bika a fejével dobálni kezdte a sértett testét akként, hogy a fejét a sértett teste alá nyomta és azt földobta, majd ismét neki ütötte a betonnak, illetve a vasrácsnak és az elválasztó vasrudaknak. A sértett unokatestvére legalább négy-öt esetben látta azt, hogy a bika feldobja a sértett testét, illetve nekilöki a vasrudaknak és a betonrudaknak. Ekkor a kezében lévő terelőbottal a sértett segítségére sietett, egyben értesítette a vádlott élettársát, hogy hívja a mentőket.
A sértett az esetet követően elhunyt, amelynek közvetlen oka mellűri elvérzésben jelölhető meg, amelynek hátterében a mellhártya- és tüdőroncsolás, a sorozat bordatörések és kulcscsont környéki érsérülések következtében kialakult vérzés állt.
A halálos kimenetelű balesetet az okozta, hogy a vádlott mint a munkáltatói jogkör gyakorlója megsértett több foglalkozási előírást, szabályt /így többek között három év elteltével kockázatértékelést, kockázatbecslést nem végzett, nem gondoskodott a munkavédelmi oktatás keretein belül arról, hogy a munkavállalók megismerjék és elsajátítsák az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteit, továbbá a tehenek balesetmentes szétválogatása érdekébe nem szabályozta belső utasításban az egészséget nem veszélyeztető, balesetmentes és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelményeket, illetőleg 300 kg-ot meghaladó állat gondozójaként nőt nem alkalmazhatott volna/, és ezzel a magatartásával elindította az okozati folyamat lehetséges alakulását, amely alapján megállapítható, hogy az említett hiányosság és az okozott eredmény között közvetlen ok-okozati összefüggés áll fenn. Így többek között állatgondozóként a sértett nem is lett volna alkalmazható, amely szabály betartásával a baleset egyértelműen elkerülhető lett volna.
A vádlott a munkavégzésre előírt foglakozási- és munkavédelmi szabályzatban foglaltak megszegésével a sértett életét, testi épségét, egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek tette ki, az általa megvalósított szabályszegések közvetlen ok-okozati összefüggésben voltak a sértett munkavállaló sérelmére bekövetkezett halálos kimenetelű munkabalesettel.

Az elsőfokú bíróság a vádlottat halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében mondta ki bűnösnek és 1 év 8 hónap fogház fokozatú szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette. A vádlott a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén annak 2/3-ad részének kitöltését követő nap bocsátható legkorábban feltételesen szabadságra.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védője nyújtott be fellebbezést felmentés végett.

A törvényszék a másodfokú eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a történeti tényállást az érdemi megítéléshez szükséges és elégséges mértékben felderítette, a beszerzett személyi, irati és szakértői bizonyítékok logika szabályainak megfelelő értékelésével okszerűen és megalapozottan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, továbbá helytálló indokokkal vetette el a bűnösségét mindvégig kitartóan tagadó vádlott sértetti közrehatásra /az állat sértett általi bántalmazására/ irányuló védekezését.
A járásbíróság a büntetéskiszabás során figyelemmel volt a büntetés kiszabás törvényben rögzített elveire, a maradéktalanul feltért enyhítő /büntetlen előélet, két kiskorú gyermek tartása, időmúlás/ és súlyosító körülményeket /a gondatlanság súlyos foka/ súlyuknak megfelelően értékelte, így a kiszabott tettarányos és az elkövető társadalomra veszélyességét is híven tükröző, mértékében a büntetési középmértéktől jócskán elmaradó, méltányos büntetés törvényesnek, a bűnmegelőzés érvényre juttatása érdekében szükségesnek, egyben célravezetőnek tekintendő.