Négy év börtön jogerősen halált okozó ittas járművezetésért

A másodfokon eljáró Szekszárdi Törvényszék a 2021. március hó 3. napján tartott nyilvános ülésen – megváltoztatva a Tamási Járásbíróság elsőfokú ítéletét, felemelve a büntetések mértékét – 4 év börtönbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 6 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azt a jogosítvánnyal nem rendelkező gépjárművezetőt, aki 2018 decemberében ittasan halálos kimenetelű közúti balesetet okozott Iregszemcse közelében a 65-ös úton. A vádlott legkorábban a szabadságvesztés 2/3 részének letöltését, de legkevesebb 3 hónapot követően bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint az akkor 19 éves vádlott 2018. december 06. napján 22 óra 13 perc körüli időben, éjszakai látási viszonyok között, esős időben, nedves felületű aszfalt burkolatú úttesten a 65-ös számú főúton úgy vett részt a közúti közlekedésben a tulajdonát képező, Opel Astra F típusú személygépkocsival, hogy a vezetés megkezdése előtt szeszes italt fogyasztott.
A vádlott Iregszemcse irányából Siófok fele közlekedett, amikor a főút 63 km + 500 méter szelvényében – az előtte, vele azonos irányban haladó személygépkocsik előzését követően – a menetiránya szerinti jobbra ívelő útkanyarulatban ittas állapota miatt elveszítette a jármű feletti uralmát, a személygépkocsija ennek következtében letért az úttestről és a menetiránya szerinti bal oldalon lévő bokros-fás területre sodródott, ahol a tengelye körül megperdülve a bal oldalával egy fának csapódott.
A baleset következtében a személygépkocsi jobb első – biztonsági övet használó – 18 éves utasa olyan súlyos, az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette. A sértett halála és az elszenvedett közúti baleset között közvetlen ok-okozati összefüggés állapítható meg. A baleset következtében a személygépkocsi jobb hátsó – biztonsági övet nem használó – 22 éves utasa 8 napon túl gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedett, amelyek tényleges gyógytartama együttesen 4-6 hónapban állapítható meg. A sértett sérülései kismértékű maradványtünetek visszahagyásával gyógyultak, amelyekkel összefüggésben maradandó fogyatékosság nem állapítható meg. A baleset következtében a vádlott 8 napon belül gyógyuló könnyű sérüléseket szenvedett.
A jármű sérüléseire is figyelemmel megállapítható, hogy a biztonsági öv rendeltetésszerű használata esetén is fennállt a sértett által elszenvedett sérülések bekövetkezésének reális esélye.
A baleset helyszínére érkező rendőrjárőr a vádlottal szemben a helyszínen kézi alkoholtesztert alkalmazott, amely 0,38 mg/liter értéket jelzett. Ezt követően a vádlottat a baleset helyszínéről a kaposvári kórházba szállították, ahol a tőle biztosított első vérminta etilalkohol koncentrációja 0,49 g/l (ezrelék), a második vérminta etilalkohol koncentrációja 0,55 mg/l (ezrelék) volt. A vádlott vérében a cselekmény időpontjában legalább 0,55 g/liter (ezrelék) véralkohol koncentráció előidézésére alkalmas mennyiségű szeszes ital fogyasztásból származó etil-alkohol lehetett, amely enyhe fokú alkoholos befolyásoltságnak felelt meg.
A baleset azért következett be mert a vádlott megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdés c.) pontjában írt rendelkezést, amely szerint járművet az vezethet, akinek szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából alkohol. Megszegte továbbá a KRESZ 25. § (2) bekezdésében írtakat is, amely szerint járművel az úttesten – az előzés és kikerülés esetét kivéve - annak menetirány szerinti jobb oldalán az út- és forgalmi viszonyok szerint lehetséges módon jobbra tartva kell közlekedni.

Az elsőfokú bíróság a cselekményét a bűnösségre is kiterjedően beismerő vádlottat halált okozó ittas állapotban elkövetett járművezetés bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért 3 év börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 5 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése, az ügyész annak súlyosítása végett jelentett be fellebbezést.

A törvényszék a másodfokú eljárás során arra az álláspontra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás során megfelelően feltárta az enyhítő (vádlott beismerése, megbánása, bocsánatkérése az elhunyt hozzátartozójától és a másik sértettől, időmúlás) és súlyosító (büntetett előélet fiatal kora ellenére, közlekedési szabálysértések miatti korábbi felelősségre vonások, vezetői engedély hiánya, a személygépjármű másik utasának súlyos sérülése, méltányolható indok nélküli járművezetés) körülményeket, továbbá megfelelő büntetési nemet alkalmazott, ugyanakkor a kiszabott szankció mértéke – figyelemmel az ilyen jellegű bűncselekmények elbírálása kapcsán érvényesülő ítélkezési gyakorlatra, illetve az enyhítő körülmények kisebb nyomatékkal való figyelembe vételének indokoltságára - enyhének volt tekinthető. A törvényszék álláspontja szerint az egyéni és a társadalmi bűnmegelőzést a 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetében egy szigorúbb, a büntetési középmértékhez (5 év) jobban közelítő büntetés tudja csak hatékonyan és célravezetően biztosítani, így az elsőfokú ítéletben kiszabott büntetési nemek mértékét felemelte.