Jogerős ítélet az „unokázós csalók” ügyében

A Szekszárdi Járásbíróság az úgynevezett „unokázós csalók” ügyében tartott előkészítő ülésen II. és III. rendű vádlottak vonatkozásában ítéletet hirdetett. A bíróság a II. rendű vádlottat 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében, míg III. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében mondta ki bűnösnek.
A járásbíróság a II. rendű vádlottat halmazati büntetésül 4 év 6 hónap fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A II. rendű vádlott a szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a III. rendű vádlottat összesen 1.200.000,- forint pénzbüntetésre ítélte.
A II. rendű vádlott annak a bűnszervezetnek a tagjaként követte el a bűncselekményeket, amelyet egy magyarországi származású, de az Egyesült Királyságban tartózkodó személy hozott létre. A bűnszervezetet ez a személy irányította külföldről és a vele rokoni kapcsolatban álló személy szervezte be a magyarországi bűnelkövetőket, az ún. „futárokat”. Elkövetési módszere az volt, hogy a bűnszervezet vezetője angol előhívójú számról Magyarországon élő, időskorú személyeket keresett fel vezetékes telefonon. Magát jellemzően a sértett fiának, unokájának adta ki és azt állította, hogy személyi sérüléssel járó autóbalesetet okozott, amely során nagy értékű kár keletkezett, illetve gyermek sérültje is van a balesetnek. A telefonáló nagyobb összegű készpénzt kért a sértettektől azért, hogy a balesettel okozott kárt rendezni tudja és közölte, hogy a pénzért hamarosan az egyik ismerőse fog elmenni. A sértettektől kicsalt pénzért a magyarországi „futárok” mentek a sértettek lakóhelyére, majd az idős korú személyektől átvett pénzösszegek felét az Egyesült Királyságba juttatták, míg a másik feléből a magyarországi elkövetők részesültek.
Jelen ügyben II. rendű vádlott oly módon vett részt a bűncselekmények elkövetésében, hogy a bűnszervezet vezetőjének utasítására az I. rendű vádlottal együtt a sértettek megadott címére mentek és míg I. rendű vádlott a készpénzt átvette a sértettektől, addig II. rendű vádlott az autóban várakozott. Ily módon összesen négy időskorú sértettet kerestek fel különböző időpontokban, melyből két alkalommal összesen 1.400.000,- forintot vettek át, majd annak felét közvetítőn keresztül az Egyesült Királyságba juttatták, míg a másik felét saját megélhetésükre fordították. Egy alkalommal pedig a teljes átvett összeget – több mint 700.000,- forintot – saját maguk részére megtartották. Ugyanakkor egy esetben a kár teljesen megtérült, mivel észlelték, hogy a cselekményt egy térfigyelő kamera rögzíthette, ezért a kicsalt 300.000,- forintot a sértett részére utóbb visszavitték a lelepleződés elkerülése érdekében.
Az ügy III. rendű vádlottja – tudva a vádlott-társai szándékáról – egy alkalommal sofőrként nyújtott segítséget a bűncselekmény elkövetéséhez.
Tekintettel arra, hogy az ügy II. és III. rendű vádlottja az előkészítő ülésen a bűnösségüket beismerték, ezért vonatkozásukban a bíróság ítéletet hozott, mellyel szemben fellebbezést nem jelentettek be, így az jogerőre emelkedett.
Az ügy I. rendű vádlottja azonban a vád tárgyává tett cselekmény elkövetését tagadta, ezért a bíróság az ügyet I. rendű vádlott vonatkozásában elkülönítette.