Felfüggesztett börtön jogerősen sikkasztásért

A másodfokon eljáró Szekszárdi Törvényszék 2022. február 25. napján – részben megváltoztatva a Szekszárdi Járásbíróság elsőfokú ítéletét, csalás helyett sikkasztást megállapítva – 2-2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte jogerősen azt a két férfit, akik a sértett által egy hajó megvásárlása végett adott pénz egy részét saját céljaikra költötték el. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását 3-3 év próbaidőre felfüggesztette.

Az ítélet tényállása szerint I. r. vádlott egy szlovák, gépjármű kereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság üzletkötője volt, amelynek ügyvezetését II. r. vádlott látta el.
A sértett 2015. év tavaszán egy Jeanneau típusú, motoros jachtot szeretett volna vásárolni mielőbbi szállítással, kb. 220.000,- Euró értékben, közvetítő segítségével. A sértett tájékoztatta a közvetítőként igénybe vett I. r. vádlottat, hogy az adóhatóság figyelme felhívásának elkerülése érdekében kizárólag Magyarországon székhellyel rendelkező gazdasági társaságon keresztül kívánja a hajó vásárlást lebonyolítani. Ennek érdekében a felek megegyeztek abban, hogy a sértett magánszemélyként egy az I. r. vádlott ismert, hozzá köthető magyar cégnek fogja kifizetni a hajó vételárát, amely azt tovább utalja egy szlovák gazdasági társaságnak, amelyben az I. r. vádlott szintén érdekelt, és ezen társaság fogja a továbbiakban intézni a hajó megvásárlását.
2015. júliusában I. r. vádlott felhívta a sértettet, hogy kint járt Olaszországban és talált egy a sértett igényeinek megfelelő, 215.000,- Euro értékű jachtot, amely akkoriban Franciaországban volt kiállítva egy hajókiállításon, így az 2015 szeptemberében szállítható Magyarországra. A sértett engedélyt adott I. r. vádlottnak, hogy a hajót vásárolja meg az általuk korábban leegyeztetett láncolatos úton.
Az adás-vételi szerződés megkötésekor 2015. július 8-án Olaszországban jelen volt I. r. vádlott mint üzletkötő mellett II. r. vádlott mint a vásárló szlovák cég ügyvezetője és képviselője is. A szerződés értelmében a szlovák cég megvásárolta az olasz gazdasági társaságtól az érintett hajót 215.000.- Euro vételár fejében, fizetési módként egy összegben, banki átutalással történő, azonnali teljesítéssel.
A megkötött adásvételi szerződésről I. r. vádlott tájékoztatta a sértettet azzal, hogy gondoskodjon a vételár minél előbb történő megfizetéséről, a láncolatos szerződéskötés beindításáról. Ennek érdekében a sértett I. r. vádlott jelenlétében adásvételi szerződést kötött egy magyar kft-vel 2015. július 14. napján egy úszó létesítmény megvásárlásáról 220.000.- Euro + ÁFA összegű vételárért, amit még ugyanezen a napon átutalt a bankszámlájáról. A láncolat következő tagja a II. r. vádlott által ügyvezetett szlovák gazdasági társaság volt, amely céggel a sértettel szerződő magyar kft. kötött szerződést a hajó megvásárlására. A közbenső magyar kft. részére átutalt összegből annak ügyvezetője levont 5.000,- Euro összeget jutalék jogcímén, majd a maradék 215.000,- Euro összeget tovább utalta a vádlotti cég bankszámlájára.
Utóbbi ugyanakkor 2015. július 20. napján kizárólag 100.000,- Euro vételár részletet utalt át az eladó olasz gazdasági társaság részére. Az eladó olasz társaság megpróbálta felvenni a kapcsolatot a vádlotti céggel a fennmaradó összeg mielőbbi kiegyenlítése érdekében, ezért több felszólítást küldött I. r. vádlott részére e-mailen, valamint telefonon. A felszólítások ellenére a vádlotti cég nem fizette meg a fennmaradó 115.000,- Eurot (2015. július 14. napján érvényes valuta árfolyam alapján 35.526.950.- Ft-ot), majd az év október végére már elérhetetlenné vált az eladó számára. Az eladó olasz cég időközben a hajót megrendelte a francia hajógyártól, azonban a teljes vételár kiegyenlítése hiányában az a hajógyár tulajdonában maradt.
A vádlottak 2015. szeptember 20. napján 17.000,- Euro összegért egy Volvo S80 és egy Citroën C5 típusú gépjárművet vásároltak, a maradék pénzt pedig 2015. július 20. napja és 2015. október 27. napja között részben készpénzben felvették a cégük bankszámláról, részben további gépjárművek vételárára utalták át.

A Szekszárdi Járásbíróság a vádlottakat társtettesként elkövetett csalás bűntettében mondta ki bűnösnek és 2-2 év, végrehajtásában 3-3- évre felfüggesztett börtönbüntetésre, valamint 1.000.000,- Ft, illetve 500.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte, egyben kötelezte őket a sértettnek okozott 115.000,- Euro kár megtérítésére.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlottak és védőik elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése végett, míg az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében terjesztett elő fellebbezést.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint - szemben a járásbíróság okfejtésével – a megállapított tényekből nem lehetett következtetést arra levonni, hogy a vádlottak szándéka eleve már jogtalan haszonszerzésre irányult volna, nem volt adat arra nézve, hogy a sértett megtévesztését és megkárosítását előre elhatározták volna, miként a részteljesítés ténye sem a vádlotti csalárd szándékot erősíti. A sértettet ért kár a vádlottak szándékos magatartása folytán, de nem a csalás elkövetési magatartásának számító tévedésbe ejtésen keresztül következett be, hanem mert a vádlottak a hajóvásárlás céljából rájuk bízott összeget a sértettel való előzetes megállapodásukkal össze nem egyezetethető célra, lényegében saját maguk javára fordították, a sértett beleegyezése, tájékoztatása nélkül.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletben a vádlottak terhére rótt cselekmény jogi minősítését, a csalás helyett jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettét megállapítva, a pénzbüntetés kiszabását I. r. vádlott tekintetében mellőzte, a kártérítés összegét pontosította, egyebekben, így a kiszabott szabadságvesztés büntetés tekintetében az elsőfokú döntést helybenhagyta.