Jogerős ítéletek embercsempészés miatti büntetőügyekben

A másodfokon eljáró Szekszárdi Törvényszék 2022. április hó 28. napján tartott nyilvános ülésein bűnszervezetben, vagyoni haszonszerzés végett, államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva elkövetett embercsempészés bűntette miatt indult három büntetőügyben is jogerős ítéletet hozott. Valamennyi ügy a vádlottaknak és védőiknek az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés enyhítését célzó fellebbezése folytán került a másodfokú bíróság elé.

Az érintett ítéletek történeti tényállását megvizsgálva a bűncselekmények elkövetésében, megvalósulásának körülményeiben számos hasonlóság, tipikus jellemző fedezhető fel. Valamennyi esetnél a bíróság elé került elkövetők a nyomozás során be nem azonosított személyek megbízására, anyagi juttatás fejében vállalták, hogy a Magyarországra illegálisan érkező és Nyugat-Európába igyekvő migráns személyeket Magyarország területén tovább szállítják. A magukat többnyire szír állampolgárnak valló bevándorló személyek hazájukból a balkáni országokon keresztül, szervezett módon, összehangoltan, konspiratívan működő, saját hierarhiával rendelkező, kifejezetten embercsempészésre szakosodott hálózat útján jutottak el Szerbiába, a Zombor település mellett található menekülttáborba, ahol a nyomozás során fel nem derített további embercsempészekkel megállapodtak abban, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében őket Magyarországon keresztül az osztrák-magyar államhatárhoz juttatják.
A migráns személyek ún. sétáltató embercsempészek segítségével gyalogosan lépték át jogellenesen a szerb-magyar zöldhatárt, ahonnan egy a déli országrészben kijelölt találkozási pontra, lakott területen kívüli, erdős terület melletti közút közelébe tartottak. Itt vették fel őket többnyire bérelt autóikba a találkozási helyre az ismeretlen megbízók által telefonon adott GPS koordináták alapján eljutó vádlottak és indultak el velük úti céljuk felé. A rendőrség az M9-es autóút - M6-os autópálya útvonalon közlekedő vádlottak által vezetett gépjárműveket a hivatkozott utak Tolna megyei szakaszán ellenőrzés alá vonta, amelynek során megállapítást nyert, hogy a gépjárműben utazó vádlottokon kívüli személyek magyarországi tartózkodásukat igazolni hitelt érdemlően nem tudják, az országhatárt jogellenesen lépték át, így kihallgatásukat követően a rendőrség visszaszállította őket a magyar-szerb határhoz.

A három büntetőügy közül az egyiknek a vádlottja magyar állampolgár volt, akinek a részére a megbízó 300.000,- forintot ajánlott fel a feladatok teljesítésének ellentételezéseként. Őt a törvényszék jogerősen – enyhítve a járásbíróság által szigorúbb, fegyház fokozatban kiszabott szabadságvesztés büntetésen - 3 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával.

A másik büntetőügyben három, egymással rokonsági kapcsolatban álló, Belgiumban élő, kubai, illetve belga állampolgárságú személy állt bíróság elé, akikkel szemben a törvényszék jogerősen – az ügyészi indítvánnyal egyezően a bűnszervezetben való elkövetés megállapítása mellett - 2 év, 1 év, illetve 1 év 6 hónap börtönbüntetést, ezen felül 4 év, 2 év, illetve 3 év Magyarország területéről kiutasítást szabott ki, két vádlott esetében a bűnszervezeti elkövetés okán a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával.

A harmadik ügyben az ukrán állampolgárságú, de Csehországban élő, a terhére rótt cselekményt 400,- Euro haszon fejében vállaló vádlottat a bíróság jogerősen – enyhítve a járásbíróság által első fokon kiszabott 2 év 6 hónap fegyházbüntetést – 2 év börtönbüntetésre és 4 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte, úgyszintén a feltételes szabadság kedvezményének kizárásával.

Mindhárom büntetőügyben a vádlottak és védőik védekezése elsősorban a bűnszervezeti elkövetés megállapításának mellőzését célozta, tekintettel arra, hogy ezen jogi minősítés megállapítása – a bűncselekményre irányadó büntetési tételkeret /2-8 év szabadságvesztés/ felső határának kétszeresére történő emelkedése révén - súlyosabb büntetés kiszabását írja elő a jogalkalmazó bíró számára, 2 évtől 16 évig terjedő szabadságvesztés jelentette mozgásteret takart a büntetéskiszabásnál ezekben az ügyekben.

Valamennyi ismertetett ügyben a törvényszék rendelkezett a letartóztatásban lévő vádlottak vonatkozásában az előzetes fogvatartás szabadságvesztésbe történő beszámításáról, továbbá a lefoglalt bűnjelek jogi sorsáról is.